Kipakolás

Már az lenne a meglepő, ha a félév végén a munkák bemutatása ugyanúgy zajlana, mint otthon. Természetesen nincs így, hanem ebben is teljesen más rendszer alakult ki Glasgowban. A szemeszter vége felé közeledve tartanak 2-3 csoportban közös konzultációt, ahol a diákok mondják el véleményüket a folyamatban lévő munkákról, a végső kiértékelés viszont abszolút személyesen zajlik. Egy órarendbe felírják az összes hallgató nevét, és az adott időpontban mindenkinak a saját stúdiójában kell prezentálnia az alkotásait. De nem nyilvánosan, hanem csak a két témavezető tanárnak. Ilyenkor illik kitenni a kész képeket a falra, illetve bemutatni a sketchbookot, amiből látszik mi folyamatokon ment keresztül a munka készülése során, milyen témában kutatott, stb. Sőt, külön esszét kell írni arról, hogyan értékeljük saját féléves munkánkat. Ezután a tanárok viszonylag őszintén megmondják a véleményüket, pár nappal később pedig egy részletes értékelést adnak, rengeteg szempont szerint pontozva, és szöveges véleményt is írva.

Ilyenkor tehát nem lehet látni mindenkinek a munkáját, erre külön kiállításokat rendeznek. Másodévben februárban, harmadévben pedig májusban szerveznek a hallgatók maguknak egy-egy kiállítást, ahol szélesebb közönség láthatja a fotóikat. Ez általában úgy zajlik, hogy külön csoport foglalkozik a szponzorkereséssel, katalógustervezéssel, PR-munkával, és így tovább. Legutóbb például a másodévesek kiállítását egy belsőépítészeti cég támogatta kb. 400 ezer forinttal, egy étterem pedig ingyen adott pár üveg bort és sört a megnyitóra.

Aki ezen felül is szeretne megmutatni a munkáit, az egyéni kiállítást rendezhet hetente az egyetemen belül egy galériának kinevezett térben. Itt gyakran nem fotós munkákat, hanem installációkat, videókat mutatnak be egymásnak a diákok. Sőt, egyszer élő bárányokat hozott be egy festő szakos lány.

Narancslé projekt

Ebben a projektben véletlenül leöntöm a notebookomat egy pohár narancslével, hogy aztán darabjaira szedve tárhassam a nyilvánosság elé.

Pár turistakép északról

Ázsiai turisták egymást és a Loch Ness-i szörnyet fotózzák

Canon Töltő és a mosógép barátsága

Ez az Öveges professzor-féle poszt nem volt kifejezetten betervezve, alakult ugyanis, hogy véletlenül kimostam a mosógépben a digitális fényképezőm töltőjét. Ehhez így első hallásra elég balféknek kell lenni, viszont háttérinfónak annyit elárulok, hogy a töltő abba a bőröndbe keveredett, ahol a szennyesruhákat tartom.

Na lényeg a lényeg, megtörtént a dolog. Mi ilyenkor a teendő?? Én egy remek pálinkafesztiválon hallottam a következő tippet (igaz, mobiltelefonra vonatkoztatva), hát gondoltam az első adandó alkalommal kipróbálom, hogy ezek után vízben kimosom a műszert. Mivel desztillált víz nem volt, vizet forraltam, alaposan megmostam benne a töltőt, majd hagytam száradni..

Egy nap után semmi. Már fel is adtam a reményt és elkezdtem az eBayen nézelődni, mikor újabb 24 óra elteltével minden mindegy alapon újabb kísérletet tettem.. Éééés, újra működik! A tanulság? Járjon mindenki pálinkafesztiválra:)

Zene Glasgowban

Egy fotós lány kérte, hogy mindenképpen említsem meg - fantasztikus koncertlehetőségek vannak itt. Legalábbis az angol rockzene kedvelőinek. Szóval ha másért nem is, ezért biztosan érdemes Glasgowba jönni.

A tengernél

Ayr - itt volt az első skót parlament. Kb. 50 perc vonattal Glasgowból.

UPDATE: végre be tudtam szkennelni az eredeti síkfilmes képet is. Nincs rajta semmilyen Photoshop!