Már az lenne a meglepő, ha a félév végén a munkák bemutatása ugyanúgy zajlana, mint otthon. Természetesen nincs így, hanem ebben is teljesen más rendszer alakult ki Glasgowban. A szemeszter vége felé közeledve tartanak 2-3 csoportban közös konzultációt, ahol a diákok mondják el véleményüket a folyamatban lévő munkákról, a végső kiértékelés viszont abszolút személyesen zajlik. Egy órarendbe felírják az összes hallgató nevét, és az adott időpontban mindenkinak a saját stúdiójában kell prezentálnia az alkotásait. De nem nyilvánosan, hanem csak a két témavezető tanárnak. Ilyenkor illik kitenni a kész képeket a falra, illetve bemutatni a sketchbookot, amiből látszik mi folyamatokon ment keresztül a munka készülése során, milyen témában kutatott, stb. Sőt, külön esszét kell írni arról, hogyan értékeljük saját féléves munkánkat. Ezután a tanárok viszonylag őszintén megmondják a véleményüket, pár nappal később pedig egy részletes értékelést adnak, rengeteg szempont szerint pontozva, és szöveges véleményt is írva.
Ilyenkor tehát nem lehet látni mindenkinek a munkáját, erre külön kiállításokat rendeznek. Másodévben februárban, harmadévben pedig májusban szerveznek a hallgatók maguknak egy-egy kiállítást, ahol szélesebb közönség láthatja a fotóikat. Ez általában úgy zajlik, hogy külön csoport foglalkozik a szponzorkereséssel, katalógustervezéssel, PR-munkával, és így tovább. Legutóbb például a másodévesek kiállítását egy belsőépítészeti cég támogatta kb. 400 ezer forinttal, egy étterem pedig ingyen adott pár üveg bort és sört a megnyitóra.
Aki ezen felül is szeretne megmutatni a munkáit, az egyéni kiállítást rendezhet hetente az egyetemen belül egy galériának kinevezett térben. Itt gyakran nem fotós munkákat, hanem installációkat, videókat mutatnak be egymásnak a diákok. Sőt, egyszer élő bárányokat hozott be egy festő szakos lány.
2009. május 7., csütörtök
2009. március 24., kedd
Narancslé projekt
Ebben a projektben véletlenül leöntöm a notebookomat egy pohár narancslével, hogy aztán darabjaira szedve tárhassam a nyilvánosság elé.
2009. március 7., szombat
2009. február 22., vasárnap
2009. február 19., csütörtök
Canon Töltő és a mosógép barátsága
Ez az Öveges professzor-féle poszt nem volt kifejezetten betervezve, alakult ugyanis, hogy véletlenül kimostam a mosógépben a digitális fényképezőm töltőjét. Ehhez így első hallásra elég balféknek kell lenni, viszont háttérinfónak annyit elárulok, hogy a töltő abba a bőröndbe keveredett, ahol a szennyesruhákat tartom.
Na lényeg a lényeg, megtörtént a dolog. Mi ilyenkor a teendő?? Én egy remek pálinkafesztiválon hallottam a következő tippet (igaz, mobiltelefonra vonatkoztatva), hát gondoltam az első adandó alkalommal kipróbálom, hogy ezek után vízben kimosom a műszert. Mivel desztillált víz nem volt, vizet forraltam, alaposan megmostam benne a töltőt, majd hagytam száradni..
Egy nap után semmi. Már fel is adtam a reményt és elkezdtem az eBayen nézelődni, mikor újabb 24 óra elteltével minden mindegy alapon újabb kísérletet tettem.. Éééés, újra működik! A tanulság? Járjon mindenki pálinkafesztiválra:)
Na lényeg a lényeg, megtörtént a dolog. Mi ilyenkor a teendő?? Én egy remek pálinkafesztiválon hallottam a következő tippet (igaz, mobiltelefonra vonatkoztatva), hát gondoltam az első adandó alkalommal kipróbálom, hogy ezek után vízben kimosom a műszert. Mivel desztillált víz nem volt, vizet forraltam, alaposan megmostam benne a töltőt, majd hagytam száradni..
Egy nap után semmi. Már fel is adtam a reményt és elkezdtem az eBayen nézelődni, mikor újabb 24 óra elteltével minden mindegy alapon újabb kísérletet tettem.. Éééés, újra működik! A tanulság? Járjon mindenki pálinkafesztiválra:)
2009. február 14., szombat
Zene Glasgowban
Egy fotós lány kérte, hogy mindenképpen említsem meg - fantasztikus koncertlehetőségek vannak itt. Legalábbis az angol rockzene kedvelőinek. Szóval ha másért nem is, ezért biztosan érdemes Glasgowba jönni.
2009. február 8., vasárnap
A tengernél
Ayr - itt volt az első skót parlament. Kb. 50 perc vonattal Glasgowból.
UPDATE: végre be tudtam szkennelni az eredeti síkfilmes képet is. Nincs rajta semmilyen Photoshop!
Ami nincs
Glasgow azért korántsem világváros, bármennyire is szeretnék ezt sugallni a skótok. Nekik talán dinamikusnak tűnik (naponta lehet ezt hallani), valójában azonban Budapest is egy metropolisz hozzá képest, Londonról, vagy New Yorkról nem is beszélve.
A kulturális élet nem olyan pezsgő, mint nálunk, ahol hetente egymást érik a különböző kiállításmegnyitók, alternatív színházi előadások. Maga a belváros közepéből bármelyik irányba indulva nagyjából 15 perc után már kihalt lakónegyedek vannak, jobb esetben téglából, de nem ritkák a panelházak sem. Sőt, a Clyde folyó déli partja arról volt sokáig hírhedt, hogy a világ legelrettentőbb nyomor- és bűnnegyede itt található. Manapság már rengeteg új építkezéssel, tudományos központtal próbálják megfordítani ezt a folyamatot, de sötétedés után még most is kellemetlen arra járni. Ugyanis furcsa emberek nem csak Magyarországon vannak - a skótok szeretik az alkoholt, ezért este az utcán miniszoknyás lányok sikítoznak az esőben, miközben a kanok a meccs utáni verekedéssel töltik az idejüket. A legrosszabb, hogy ilyenkor fogalma sincs az embernek mit kiabálnak hozzánk, a skót dialektus annyira érthetetlen. Ilyen állapotban különösen.
UPDATE - bár a helyzetben valójában nem ilyen szörnyű, sőt gyorsan meg lehet szokni az itteni viszonyokat, azért azt megemlítem, hogy pár nappal ezelőtt a szomszéd lakást teljesen kirabolták. A két tavaly végzett lány diplomamunkája és újabb terveik voltak a laptopokon.. Igaz velem tavaly nyáron Németországban szinte ugyanez történt meg.
A kulturális élet nem olyan pezsgő, mint nálunk, ahol hetente egymást érik a különböző kiállításmegnyitók, alternatív színházi előadások. Maga a belváros közepéből bármelyik irányba indulva nagyjából 15 perc után már kihalt lakónegyedek vannak, jobb esetben téglából, de nem ritkák a panelházak sem. Sőt, a Clyde folyó déli partja arról volt sokáig hírhedt, hogy a világ legelrettentőbb nyomor- és bűnnegyede itt található. Manapság már rengeteg új építkezéssel, tudományos központtal próbálják megfordítani ezt a folyamatot, de sötétedés után még most is kellemetlen arra járni. Ugyanis furcsa emberek nem csak Magyarországon vannak - a skótok szeretik az alkoholt, ezért este az utcán miniszoknyás lányok sikítoznak az esőben, miközben a kanok a meccs utáni verekedéssel töltik az idejüket. A legrosszabb, hogy ilyenkor fogalma sincs az embernek mit kiabálnak hozzánk, a skót dialektus annyira érthetetlen. Ilyen állapotban különösen.
UPDATE - bár a helyzetben valójában nem ilyen szörnyű, sőt gyorsan meg lehet szokni az itteni viszonyokat, azért azt megemlítem, hogy pár nappal ezelőtt a szomszéd lakást teljesen kirabolták. A két tavaly végzett lány diplomamunkája és újabb terveik voltak a laptopokon.. Igaz velem tavaly nyáron Németországban szinte ugyanez történt meg.
2009. február 7., szombat
Nade milyen a felszerelés
Az otthoni viszonyokhoz képest elképesztő.
Az iskola könyvtárában nem két oszlop, hanem három sor(!) fotós könyv van, de lehet DVD-ket és VHS-t is kölcsönözni egy hétre. Itt körülbelül 20-30 iMac van, és pár régebbi eMac, mindegyiken grafikai programok, Photoshop, ezekhez videós oktatóanyagok, amiket fülhallgatóval tudnak hallgatni a tudásra éhes fiatalok. Ezen kívül Nikon negatívszkennerek, A3 szkenner és kb. 4 A4 szkenner csábítja a művészpalántákat.
A fotó szak pedig csak a ráadás. Van külön méteres nagyításokra kialakított labor, de színes filmhívó, és papírhívó is magától értetődőnek számít. Óriási nagy a labor. Persze kasírozógép is van, ha valakinek arra lenne szüksége. A műteremben sínrendszer a plafonon, digitális hátfalak, stb. A digit laborban szintén 4-5 Macintosh, ezekhez pedig sorrendben ilyen dolgok vannak kötve - Hasselblad Imacon szkenner, Epson 4990 és Nikon szkennerek, Epson 4880 nyomtatók. Ezekkel A2 méretű printeket lehet készíteni, és olyan tintával, ami garantáltan 75 évig nem fakul ki. A labordíj viszont egy évre 180 font és ezt mindenkinek kötelező befizetni. Egyetlen dolog, amiért pluszban kell fizetni, az a két darab Epson 9800 méteres nyomtató. Ezeknél a papír alapján (fényes, matt, fólia, vászon, stb.) 20 font körüli összeget kell fizetni méterenként. Ami nagyon jutányos ár.
Itt nagy divat a kölcsönzés is. A sulitól egy napra lehet kikérni felszerelést (kivéve hétvégén, mikor kettő), de van miből választani. 8-10 Mamiya RB67, 3 Mamiya C330, 3-4 Hasselblad, 4-5 síkfilmes gép, állványok, vakuszett, és még rengeteg apróság.. Ha valamire szükségünk van egy fotózáshoz, azt érdemes napokkal előbb lefoglalni, annyira sokan használják őket. Péntekenként hosszú sorban állásra is számítani lehet.
UPDATE: mégsem egy napos a kölcsönzés, hanem mindig 2-3.
Az iskola könyvtárában nem két oszlop, hanem három sor(!) fotós könyv van, de lehet DVD-ket és VHS-t is kölcsönözni egy hétre. Itt körülbelül 20-30 iMac van, és pár régebbi eMac, mindegyiken grafikai programok, Photoshop, ezekhez videós oktatóanyagok, amiket fülhallgatóval tudnak hallgatni a tudásra éhes fiatalok. Ezen kívül Nikon negatívszkennerek, A3 szkenner és kb. 4 A4 szkenner csábítja a művészpalántákat.
A fotó szak pedig csak a ráadás. Van külön méteres nagyításokra kialakított labor, de színes filmhívó, és papírhívó is magától értetődőnek számít. Óriási nagy a labor. Persze kasírozógép is van, ha valakinek arra lenne szüksége. A műteremben sínrendszer a plafonon, digitális hátfalak, stb. A digit laborban szintén 4-5 Macintosh, ezekhez pedig sorrendben ilyen dolgok vannak kötve - Hasselblad Imacon szkenner, Epson 4990 és Nikon szkennerek, Epson 4880 nyomtatók. Ezekkel A2 méretű printeket lehet készíteni, és olyan tintával, ami garantáltan 75 évig nem fakul ki. A labordíj viszont egy évre 180 font és ezt mindenkinek kötelező befizetni. Egyetlen dolog, amiért pluszban kell fizetni, az a két darab Epson 9800 méteres nyomtató. Ezeknél a papír alapján (fényes, matt, fólia, vászon, stb.) 20 font körüli összeget kell fizetni méterenként. Ami nagyon jutányos ár.
Itt nagy divat a kölcsönzés is. A sulitól egy napra lehet kikérni felszerelést (kivéve hétvégén, mikor kettő), de van miből választani. 8-10 Mamiya RB67, 3 Mamiya C330, 3-4 Hasselblad, 4-5 síkfilmes gép, állványok, vakuszett, és még rengeteg apróság.. Ha valamire szükségünk van egy fotózáshoz, azt érdemes napokkal előbb lefoglalni, annyira sokan használják őket. Péntekenként hosszú sorban állásra is számítani lehet.
UPDATE: mégsem egy napos a kölcsönzés, hanem mindig 2-3.
Órarend
Harmadév második részében egy saját projektet kell véghezvinni, amiről az első héten legalább egy oldalas írásos tervet kell leadni az évfolyamvezető tanárnak. A félév során aztán erről igény szerint lehet konzultálni, de ez nem kötelező. Ha valaki szeretne visszajelzést kapni a munkájáról, akkor a folyosón kifüggesztett lapra iratkozhat fel. Általában heti egy alkalommal egy vagy két tanárral lehet beszélni négyszemközt, és egy nap 5 emberre jut idő, vagyis ha jól számol az évfolyamon lévő közel harminc emberből nem is mindenki kap esélyt a hivatalos konzultálásra.
Másik nálunk kevésbé elterjedt szokás, hogy itt minden diák kap úgynevezett studio helyet, ami gyakorlatilag úgy néz ki, hogy 6-8 kulcsra zárható teremben elosztva vannak a nebulók, saját asztallal és falfelülettel, ahova kitéve nézhetik saját munkáikat. Általában napközben itt dolgoznak, neteznek a fiúk és a lányok. Erasmus diák egyébként nagyon kevés van, a fotón konkrétan rajtam kívül senki! Cserediákok vannak hébe-hóba, de ők az USA-ból jönnek, és a többség egyébként innen oda megy harmadév elején egy félévre, az Eramusnál jobb ösztöndíjjal.
Keddenként a két percre lévő moziban tartanak elméleti előadásokat, de ezek eddig elég laposak voltak, a különféle kutatási módszerekről. Itt az egész egyetemről vannak diákok, sőt idén először katalógus is van mindkettő óra közben. Ez a Historical and Critical Studies nevű modul, a követelmény pedig egy 3000 szavas (nem karakteres!) esszé, amelyben minimum 6 forrást kell elemezni..
Szerdán véletlenszerűen tartanak szakmai programokat, például nagyméretű nagyítás workshopot, vagy önéletrajzíró tanácsadást, a csütörtöki nap pedig a választható modulé. Harmadévben videó, rajz, nyomdatechnikák, installáció, és még néhány téma közül lehet választani, ezeken pedig a képzőművészeti tanszék különféle szakjairól érkező diákok vegyülnek. Nekem sikerült olyan órát választani, amit elég intezíven és komolyan vesz a tanár. Az installáció kurzuson kiállításokat néztünk meg, illetve már az egy valódi kiállítótérben kellett csoportosan létrehozni egy munkát (ez látható lentebb). A további időben mindenkinek saját installáción kell dolgoznia, amit tetszés szerint nyilvános vagy egyetemi térben mutat majd be. Az órákon a tanár nem előad, sőt inkább háttérbe vonul és a diákok beszélgetése dominál.
Pénteken többnyire bárki számára nyitott, vegyes témákban tartott előadásokat szerveznek a már említett moziterembe. Ide művészeket, kritikusokat, kurátorokat hívnak meg.
Másik nálunk kevésbé elterjedt szokás, hogy itt minden diák kap úgynevezett studio helyet, ami gyakorlatilag úgy néz ki, hogy 6-8 kulcsra zárható teremben elosztva vannak a nebulók, saját asztallal és falfelülettel, ahova kitéve nézhetik saját munkáikat. Általában napközben itt dolgoznak, neteznek a fiúk és a lányok. Erasmus diák egyébként nagyon kevés van, a fotón konkrétan rajtam kívül senki! Cserediákok vannak hébe-hóba, de ők az USA-ból jönnek, és a többség egyébként innen oda megy harmadév elején egy félévre, az Eramusnál jobb ösztöndíjjal.
Keddenként a két percre lévő moziban tartanak elméleti előadásokat, de ezek eddig elég laposak voltak, a különféle kutatási módszerekről. Itt az egész egyetemről vannak diákok, sőt idén először katalógus is van mindkettő óra közben. Ez a Historical and Critical Studies nevű modul, a követelmény pedig egy 3000 szavas (nem karakteres!) esszé, amelyben minimum 6 forrást kell elemezni..
Szerdán véletlenszerűen tartanak szakmai programokat, például nagyméretű nagyítás workshopot, vagy önéletrajzíró tanácsadást, a csütörtöki nap pedig a választható modulé. Harmadévben videó, rajz, nyomdatechnikák, installáció, és még néhány téma közül lehet választani, ezeken pedig a képzőművészeti tanszék különféle szakjairól érkező diákok vegyülnek. Nekem sikerült olyan órát választani, amit elég intezíven és komolyan vesz a tanár. Az installáció kurzuson kiállításokat néztünk meg, illetve már az egy valódi kiállítótérben kellett csoportosan létrehozni egy munkát (ez látható lentebb). A további időben mindenkinek saját installáción kell dolgoznia, amit tetszés szerint nyilvános vagy egyetemi térben mutat majd be. Az órákon a tanár nem előad, sőt inkább háttérbe vonul és a diákok beszélgetése dominál.
Pénteken többnyire bárki számára nyitott, vegyes témákban tartott előadásokat szerveznek a már említett moziterembe. Ide művészeket, kritikusokat, kurátorokat hívnak meg.
2 fotó szak 1 helyen
Az első meglepő dolog nekem az volt, hogy az itteni iskolában nem egy, hanem két különböző fotó szak is van. Ezt még az iskola honlapján sem tüntetik fel, valószinűleg azért, mert az egyik esetében csak harmadévben válik külön a képzés. Tehát van egy vizuális kommunikáció tanszék, ahol harmadévben lehet választani fotó szakirányt, illetve van egy képzőművészeti tanszék, ahol már eleve arra lehet felvételizni. Már talán ebből is kiderül, hogy az előbbi inkább fotószakkör jellegű dolog, a fotósok a grafikusok keze alá dolgoznak, míg a másik szakon jóval komolyabban veszik a dolgokat, bár egyszerre nagyon kötetlen és szabad is a tanterv, és iszonyat jó a felszereltség.
Még pár érdekes dolog az itteni képzésről... Az iskolát akár három év után be lehet fejezni, ekkor sima BA diplomát adnak, amit itt kicsit lenéznek, sőt a jobb helyekre nem is lehet menni MA szakra ilyen papírral. Aki tovább szeretne tanulni, annak érdemes négy évet lehúzni és BA (Hons) diplomát szerezni. Ez az év gyakorlatilag egy saját projekt megvalósításáról szól, bár közben meg kell írni egy komoly diplomamunkát is. Ha ez sem lenne elég (és a legtöbb befutott művész esetében ez igaz), további két év után MA képesítést ad az egyetem.
A jövőbeni Erasmusosoknak érdemes tudni, hogy mivel a MOME-n a vizkom szakon belül van a fotó, itt automatikusan a vizuális kommunikációra vettek fel mindenkit a korábbi években, sőt várhatóan a jövőben is. Nekem hosszas utánajárásba került, hogy felvegyenek a Fine Art Photo képzésre. A korábbi munkáimat több tanárnak kellett megmutatni, illetve ellenőrizték van-e szabad studio hely, mire a tanszékvezető rábólintott a dologra.
Még pár érdekes dolog az itteni képzésről... Az iskolát akár három év után be lehet fejezni, ekkor sima BA diplomát adnak, amit itt kicsit lenéznek, sőt a jobb helyekre nem is lehet menni MA szakra ilyen papírral. Aki tovább szeretne tanulni, annak érdemes négy évet lehúzni és BA (Hons) diplomát szerezni. Ez az év gyakorlatilag egy saját projekt megvalósításáról szól, bár közben meg kell írni egy komoly diplomamunkát is. Ha ez sem lenne elég (és a legtöbb befutott művész esetében ez igaz), további két év után MA képesítést ad az egyetem.
A jövőbeni Erasmusosoknak érdemes tudni, hogy mivel a MOME-n a vizkom szakon belül van a fotó, itt automatikusan a vizuális kommunikációra vettek fel mindenkit a korábbi években, sőt várhatóan a jövőben is. Nekem hosszas utánajárásba került, hogy felvegyenek a Fine Art Photo képzésre. A korábbi munkáimat több tanárnak kellett megmutatni, illetve ellenőrizték van-e szabad studio hely, mire a tanszékvezető rábólintott a dologra.
Mi is ez az egész
Ezt a félévet Skóciában, egészen pontosan Glasgowban töltöm.
Ráadásul nem kimondottan nyaralási céllal, hanem azért, mert Eramus ösztöndíjasként kaptam erre lehetőséget. Ezen a blogon az itteni iskolával, az oktatási rendszerrel, az itteni élettel és általános hangulattal kapcsolatos tapasztalatokat szeretném szélesebb körben megosztani. Remélhetőleg némi sikerrel.
Ráadásul nem kimondottan nyaralási céllal, hanem azért, mert Eramus ösztöndíjasként kaptam erre lehetőséget. Ezen a blogon az itteni iskolával, az oktatási rendszerrel, az itteni élettel és általános hangulattal kapcsolatos tapasztalatokat szeretném szélesebb körben megosztani. Remélhetőleg némi sikerrel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)